Kékesi - Horváth:
A lélegzet vigyen

Most is félúton valahová.

Csak képzelem, hogy hazafelé.

Nem vagyok jól, de semmi baj.

Majd elrejtőzöm a józanok közé.

Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,

Már el se kezdtem volna, azt hiszem.

Mi volna más, ha volna istenem?

Engedem, hogy a lélegzet vigyen.

Minden változás az utakon ért.

Csak egy nem változott, maga az út.

Hogy honnan és hová, azt nem tudom.

Ha szabadságnak hívod, legyen úgy.

Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,

Már el se kezdtem volna, azt hiszem.

Ne kérdezz, a választ én sem ismerem.

Csak engedem, hogy a lélegzet vigyen.

Jártam Északon és odalenn Délen.

Ha valaki voltam, voltam valakié.

Titkokat láttam, csodákat mégsem,

Amikor benéztem a függönyök mögé.

Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,

Már el se kezdtem volna, azt hiszem.

Mi volna más, ha volna istenem?

Engedem, hogy a lélegzet vigyen.

Ne kérdezz, a választ én sem ismerem,

vagy el se kezdtem volna, azt hiszem.

Ne félj, nem félek, hogy mi lesz majd velem.

Csak engedem, hogy a lélegzet vigyen.