Kékesi - Horváth: Bor, zene és nő

Ott ültem egy kövön,a kölyök fák között.
Ott ültem egy kövön,ahol a nap sütött.
Már látni a várost,szólt a cimborám.
Ha most indulunk tovább,elérjük délután.
Este végigjárjuk a helyeket,
Lesz bőven idő.
Úgyis ott ér véget az utunk,
ahol bor van, zene és nő.

Sosincs pénzem,az igaz. Ez is egy állapot.
Sosincs pénzem,az igaz, de azért jól vagyok.
Sok dologban bíztam-csodában nem nagyon.
Hová visznek a napok, ne kérdezz, nem tudom.
Nem a helyszin a fontos sohasemÉs nem az idő.
Mindig ott ér véget az utam,
ahol bor van, zene és nő.

Éltem így,éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
Éltem így,éltem úgy. A torony magas és mély a kút.
Jártam így,voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
Éltem így,éltem úgy. Lehet,hogy mindig volt egy másik út.
Nem a helyszin a fontos sohasem
És nem az idő.Mindig ott ér véget az utam,
ahol bor van, zene és nő.

Éltem így,éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult
.Éltem így,éltem úgy. A torony magas és mély a kút.
Jártam így,voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
Éltem így,éltem úgy. Mindig alakult .
Éltem így,éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
Éltem így,éltem úgy. A torony magas és mély a kút.
Jártam így,voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.

Éltem így,éltem úgy. Lehet,hogy mindig volt egy másik út.