Zeffer András - Horváth Attila :
Túl sokáig voltunk katonák
 

Égen, földön minden ég.
Korom száll. A csönd sötét.
Varjak szárnya verdeső.
Véres ágy a hómező.

Ezt a fegyvert nem viszem tovább.
Túl sokáig voltunk katonák.
Most vége. Döntöttem, Istenem.
Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
Most vége. Ehhez már nincs közöm.
Nincs és nem is volt. Ma végleg megszököm.
Egyszer volt egy otthonom.
Lesz-e még, ? Imádkozom.
És a fegyvert nem viszem tovább.
Mérföld mélyre ásom legalább.
Most vége. Döntöttem istenem.
Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
Most vége. Ehhez már nincs közöm.
Nincs és nem is volt. Ma végleg megszököm.
Most vége. Hol volt a győzelem ?
Mindkét igazság itt fekszik véresen.
Most vége. Ez most már másoké.
Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.
Abbahagytam minden háborút.
Úgysem élek többé ugyanúgy.
Most vége. Döntöttem istenem.
Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
Most vége. Ehhez már nincs közöm.
Nincs és nem is volt. Ma végleg megszököm.
Most vége. Hol volt a győzelem ?
Mindkét igazság itt fekszik véresen.
Most vége. Ez most már másoké.
Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.